SAM Tools and Services
2012. július 3. kedd
Nincs hozzászólás

A szerverkörnyezetét virtualizálni készülő vállalatnak olyan technológiát kell választania, amely képességeit és árát tekintve is megfelel igényeinek, de a projekt kiábrándító eredménnyel járhat, ha a cég a virtuális gépekre kerülő szoftvereket nem a megfelelő licenckonstrukcióban használja. – A Computerworld Csala Zsolt tanácsadási igazgatónkat kérdezte a virtualizáció licencelési vonzataival kapcsolatban.

A virtualizációval, a hardvererőforrások jobb hasznosításával és a hatékonyabb energiafelhasználással kevesebb emberi munkát igénylő felügyelettel elérhető költségelőnyök ugyanis elúszhatnak a magasabb licencdíjakon.

A gyártók igazából abban érdekeltek, hogy ha ügyfeleik nagyobb teljesítményű, az erőforrásokat jobban hasznosító környezetben használják szoftvereiket, akkor licencbevételeiket ezzel arányba állítsák – mondta Csala Zsolt, az IPR-Insights tanácsadási igazgatója. Ezért olyan kiegészítéseket illesztenek a licencfeltételek közé, amelyek korlátozzák a virtualizációval elérhető előnyöket.

A virtuális gépek ráadásul rugalmasan mozoghatnak a fizikai kiszolgálók felett, ezért nehéz követni, hogy adott pillanatban mely hardvererőforrásokat használják, ami a licencelés szempontjából problémát jelent.

A Microsoft egyes szervertermékeinél például kiköti, hogy 90 napon belül csak egyszer helyezhetők át más hardverre – hozta fel példaként Csala Zsolt. A gyártók ezen a módon gyakran az általuk preferált licenckonstrukciók felé igyekeznek terelni a felhasználókat. Az említett korlátozás a Windows Server esetén például feloldható azzal, ha a felhasználó Datacenter kiadásra vált. De alaposan mérlegelni kell, hogy adott esetben hány fizikai és virtuális szerverről, processzorról van szó, mert csak így állapítható meg, hogy a drágább, de rugalmasabb használatot biztosító megoldás vagy a korlátozás elfogadása előnyösebb a vállalatnak.

Az Oracle esetében külön figyelmet követel, hogy licenckonstrukcióiban megkülönböztet ún. hard és soft particionálást, azaz preferált (például saját) és nem ajánlott (például VMware) virtualizációs technológiákat. Amíg a hard particionálás esetében a felhasználónak csak a virtuális gépre kell megvásárolnia a licencet, a soft particionálásnál ezt a fizikai kiszolgálóra kell megtennie. A nagy teljesítményű hardver miatt ez általában jóval drágább, de ha a felhasználó kellő sűrűségben futtat Oracle adatbázisokat ugyanazon a vason, még megtakarítás forrása is lehet.

A gondos tervezésen sok múlhat, de nincs általánosan alkalmazható, bevált gyakorlat – mondta Csala Zsolt. Mindig egyedileg mérjük fel, hogy a szerverkörnyezetét virtualizáló vállalatnak milyen lehetőségei vannak, és a lehetséges megoldások közül a licencelési szempontokat is figyelembe véve tud választani.

A cikk a Computerworld június 27-i számában, vagy a Computerworld oldalán is olvasható.

IPR-Insights

IPR-Insights

Your Turn To Talk